Energia

A földből bányászott vagy kiszivattyúzott, aztán motorokban vagy kazánokban elégetett fosszilis tüzelőanyagok - a szén, az olaj és a földgáz - a legtöbb ipari országban az energia 90 százalékát, világszerte pedig az energia 75 százalékát szolgáltatják. (Adatbank 1. táblázat.) Közülük a legáltalánosabban előforduló kőolaj áll az élen, ez a 20. századot alakító és jelenleg pótolhatatlannak látszó energiaforrás.

Energia a közeljövőben

A műszaki, gazdasági, társadalmi és környezeti irányzatok vizsgálata azt sugallja, hogy egy világméretű energiaváltozás korai szakaszába léptünk, és e változás a 21. század első felében fel fog gyorsulni. Jövendő energiagazdaságunk számára az elsődleges erőforrások a Föld legbőségesebb kincsei lehetnek: a napfény, a szél és más megújuló energiaforrások. A fő üzemanyag pedig e 21. századi gazdaságban a hidrogén, a világegyetem legkönnyebb és legbőségesebben előforduló eleme lehet.

Ma mind a földgázból, mind a szénből elegendő mennyiség van ahhoz, hogy a 21. század végéig vagy azon is túl kitartson - az olaj viszont nem. Ahogy a 17. századi Angliában elfogyott az olcsó fa, ma az olcsó kőolaj kimerülésének veszélyével állunk szemben. A kitermelhető olajkészletnek már majdnem a fele elfogyott, a világtermelés várhatóan 2010-ben fogja elérni a csúcsot, aztán pedig hanyatlani kezd. A 20. századi Észak-Amerika - s kissé szerényebb mértékben Európa és Japán - tömegfogyasztói kultúrája egy "energiafaló társadalmon" alapult, mely az olcsó, bőséges energiát egyfajta alkotmányos jognak tekintette. De az amerikaiak sok energiát igénylő életmódja és a 20. század Egyesült Államok által vezetett világméretű energiafogyasztási irányzata - tízszeres növekedés, megnégyszereződés 1950 óta - nem valószínű, hogy fenntartható minta lehet a több mint 9 milliárdos 21. századi népesség számára. (Adatbank - 1. ábra.)

Jóval könnyebb lesz kielégíteni a világ energiaszükségleteit az eljövendő években, ha az elegendő elve lép a tékozlás helyére a következő energiaparadigma etikájaként. Ez áttörést követel nem annyira a tudományban vagy a műszaki megoldásokban, mint inkább az értékekben és az életmódban. Olyan szerény változásokkal, mint az energia hatékonyabb felhasználásával, kisebb autókkal és lakásokkal, vagy kevesebb autózással és több kerékpározással, életmódunk még mindig történelmi mércével mérve fényűző maradna, de sokkal jobban illeszkedne egy fenntartható energiarendszerbe. Számos tanulmány azt mutatja, hogy a feltétlen fogyasztás helyett inkább az emberi jólét javítására összpontosító társadalmak tudják elérni sokkal kisebb energiaigényeikkel a fejlődési célokat.

Ennek érdekében igen fontos a hatékony energiafelhasználású technológiák világméretű alkalmazása. Az épületek emésztik föl az összes energiafogyasztás 36 százalékát, élettartamuk pedig 50-80 év, azaz bármely késlekedés hatékonyságuk javításában hosszú évekig bebetonozza a veszteséges felhasználást. Becslések szerint jobb épülettervezéssel és a piacon már elérhető technikák és technológiák alkalmazásával az ipari országok energiafelhasználásukat felére csökkenthetnék; más országokban ez az arány pedig még nagyobb lehet. Mindehhez elengedhetetlen a kötelező érvényű szabványok és törvények megalkotása, pénzügyi ösztönző rendszer kialakítása, tervpályázatok kiírása.

A világ energiafelhasználásának egynegyede a szállítmányozásban fogy el, ennek 70 százaléka a fejlett országokban. A jelenlegi belső égésű motorok hatékonyságának javítása számos lehetőséget tartogat, akárcsak a sokkal jobb hatásfokú hibrid (robbanó és elektro-) motorok bevezetése. A Toyota és a Honda hibrid motorjainak hatótávolsága 4 liter benzinnel 80-100 kilométer, míg az amerikai autópark csak átlag körülbelül 44 kilométert képes ennyi üzemanyaggal megtenni. A gyártókat kötelező szabványok és a vásárlók ösztönzése hozzájárulna ahhoz, hogy ezek az autók megjelenjenek az utakon, az üzemanyagadók pedig elősegíthetik a tömegközlekedés szélesebb körű igénybevételét.

A gazdaság átalakítása

Az ipar az összes energiafelhasználás 40 százalékáért felelős, melynek felét az energiafaló anyagok (mint például acél, vegyszerek, cement, papír) előállítása emészti fel. Az átmeneti és fejlődő gazdaságokban az ipar több energiát fogyaszt, mint a közlekedés és az épületek együttvéve. Az ipar energiaigénye felére vagy akár még jobban is csökkenthető volna jobb hatékonyságú technológiákkal, mint például elektronikus szabályzó rendszerekkel, hővisszanyerő bojlerekkel vagy jobb hajtómotorokkal (melyek a termelt energia felét-kétharmadát fogyasztják el Brazíliában, Kínában és az Egyesült Államokban), a villamosenergia-szükséglet fedezésére jobb hatásfokú fejlett gázturbinával. A gőz és hőmennyiség párhuzamos felhasználása (vagyis a kapcsolt energiatermelés), valamint mikroenergetikai eszközök, mint például mikroturbinák vagy Stirling-motorok rendszerbe kapcsolásával az összesített hatásfok elérheti, sőt meghaladhatja a 80 százalékot. A kapcsolt energiatermelés Európában már az áramellátás egyik jelentős forrása, az ország termelésének 30 százalékát adja Hollandiában, 34 százalékát Finnországban és 40 százalékát Dániában.

A gazdasági szerkezet változása is jelentős belső potenciállal bír, bizonyíték erre az ipari országok energiafogyasztását jelentős mértékben csökkentő, kevésbé energiaintenzív, szolgáltató típusú gazdasági szerkezetre való fokozatos áttérése.

Már csak azért is szükség van az energiahatékonyság és a megújuló energiák globális és széles körű alkalmazására, mert az előrejelzések szerint az 1990-es évek vége és 2020 között a világ energiafogyasztása majdnem 60 százalékkal növekedni fog a népesség szaporodása, a folytatódó urbanizáció és a gazdasági és ipari növekedés miatt. Az áram fogyasztása a legtöbb becslés szerint még nagyobb mértékben fog bővülni: majdnem 70 százalékkal. E növekedés legnagyobb része várhatóan a fejlődő világban fog bekövetkezni, és a többletfogyasztás nagy része az előrejelzések szerint fosszilis tüzelőanyagból fog származni. De ha ezeket az igényeket hagyományos tüzelőanyagokkal és technikával akarják kielégíteni, az további veszélyt jelent a természeti környezetre, az emberek egészségére és a nemzetközi stabilitásra.

Az éghajlat melegedéséért leginkább felelős légköri szén-dioxid-koncentráció biztonságos szinteken való stabilizálása a jelenlegi szénkibocsátás legalább 70 százalékos csökkentését követeli meg a tudományos becslések szerint. (Adatbank - 2. ábra.) Minél hamarabb elkezdik az országok a csökkentést, annál csekélyebb lesz az éghajlatváltozási hatás és annak költsége. Mivel az ember által kibocsátott szén-dioxid több mint 80 százaléka fosszilis tüzelőanyag elégetéséből származik, az ilyen mérvű csökkentés nem lehetséges anélkül, hogy jelentősen és gyorsan ne javítanák az energia hatékonyságát és ne térnének át a megújuló energiaforrásokra