KÖRNYEZETTUDATOS VÁSÁRLÁS

Vásárlásainkkal hatással vagyunk a környezetre. Egy környezettudatos vásárló igyekszik úgy vásárolni, hogy minél kisebb szennyezést és energiapazarlást okozzon. Mindez egyéni választás és egyéni felelősség kérdése. Ahhoz, hogy választani tudjunk, tájékozódnunk kell. Ha sokan választjuk ezt az utat, megváltozhat a gyártók és a kereskedők hozzáállása is, s ezzel sokat javulhatna a környezet állapota.

A fogyasztásról

Végeredményben a fogyasztónak kellene a döntéseivel, választásaival befolyásolnia az áruválaszték és - végső fokon - a termelés és a gazdaság alakulását. A valóságban azonban a helyzet épp fordított: ma már az eladó nem kiszolgálja vevőit, hanem jól kiszámított kampányokkal megteremti a maga fogyasztói rétegét. A vásárló kiszolgáltatottá vált, a pult előtt tanácstalankodva csak a reklámok útmutatásai alapján tud dönteni, hiszen az eladók egyre kevésbé tudnak szakszerűen tájékoztatni a termékekről.

Döntéseikben a környezeti szempontok alig játszanak szerepet, hiszen az emberek többségében már fel sem merül, hogy vásárlói döntéseikkel óhatatlanul befolyásolják környezetük (és általában a környezet) állapotát. A környezetvédelmi problémák túlnyomó része a fogyasztói társadalom szemléletéből és működéséből ered. Az állandó és fokozódó fogyasztásra késztetés, a mesterséges igénykeltés okozza természeti erőforrásaink egyre gyorsabb felélését, a termelésből fakadó környezetszennyezést, a hulladékhegyek növekedését. Elsődleges feladatunk - valamennyiünknek - hogy átgondoljuk fogyasztásunk mennyiségét és minőségét, de még inkább azt a gondolkodásmódot, amely egyre újabb és újabb dolgok szerzésére serkent. Nem árt tudni például, hogy a háztartásokban keletkező hulladékok fele (évente fejenként kb. 200 kg) csomagolási hulladékból áll.

Ezért fontos, hogy odafigyeljünk arra, mit is veszünk. (Egyáltalán szükségünk van-e arra, amit veszünk?) A tudatos tájékozódás (nem a reklámok útján!) ma már etikai felelősség is. Tudnunk kell, hogy vásárláskor erkölcsi döntéseket is hozunk: például támogatjuk-e az éhbérért dolgoztató cégeket vagy szemet hunyunk-e a környezetszennyezés felett (ld. lentebb: etikus fogyasztás). A gond persze ott van, hogy ezekhez a lényegi információkhoz igen nehéz hozzájutni, hiszen nyilván a cégek nem hozzák nyilvánosságra kétes ügyeiket. Mégis próbálkozni és figyelni kell. Remélhetőleg az ökológiai fogyasztóvédelem megerősödésével a környezettudatos vásárlók helyzete is könnyebb lesz.

Az ökológiai fogyasztóvédelem olyan fogyasztói, vásárlói magatartás meghonosítása a tudatosítás, az információterjesztés, a nyilvánosság és a jogrend átalakításának eszközeivel, amely elsődleges szempontnak tartja a környezet terhelésének csökkentését. Ez mind mennyiségi, mind minőségi változásokat igényel:

• mennyiségi: a fogyasztás csökkentése, a túlfogyasztás elkerülése a szükségletek kielégítése mellett;
• minőségi: a fogyasztási, vásárlási minták átalakítása a termék környezeti tulajdonságainak szem előtt tartásával (pl. környezetbarát, helyi/hazai, természetes anyagokból készült, vegyszermentes termékek).

Alapelvek:

1. Az ökológiai fogyasztóvédelem legfontosabb szabálya az, hogy ne vegyünk meg felesleges dolgokat. Ez néha nehéz ügy, mert nem mindig egyértelmű, mit is tekinthetünk annak. Nyilván nem aszkézisre kell gondolni, de a mértékletességet igyekezzünk szem előtt tartani, hiszen minden, amit megvásárolunk: anyag és energia - s ma (2002) már több mint 6 milliárdan használjuk a Föld készleteit.

Az akciók például nagyon is alkalmasak arra, hogy felesleges dolgok megvásárlására csábítanak. Rávesznek arra, hogy cseréljük le - egyébként még működő - eszközeinket, hiszen "csak itt és csak most" vehetünk meg valamit olcsóbban - s érthetően nem akarunk lemaradni egy soha vissza nem térő nagy lehetőségről. Az, hogy ezáltal pénzt költöttünk - pedig eredetileg nem is akartunk vásárolni - általában nem, vagy csak utólag jut eszünkbe. Olcsóbb termékeknél, aprócikkeknél az a veszély fenyeget, hogy e termékek árát csaknem "nullához közelítjük", ezért nyugodt szívvel teszünk belőlük jó sokat a kosarunkba. Az akciók azért is fontosak a kereskedőknek, mert az embereket becsábítják a boltba, s ha már ott vannak, bizonyára mást is fognak vásárolni.

2. Ha azonban már veszünk valamit, akkor figyeljünk arra, hogy miből és hogyan készült, milyen a csomagolása, milyen messziről érkezett, mennyire tartós, mennyi és milyen (pl. veszélyes?) hulladékot fog eredményezni, ha már nem használjuk.

• Nézzük először a csomagolások kérdését! Az üzletekben kapható termékek javát jelentős mennyiségű többletcsomagolás fedi, mely a háztartásokba kerülve szinte azonnal a kukában végzi. A fogkrémet tubusán kívül sokszor kartondoboz óvja; a bonbonokat csillogó-villogó papírok, pukkanós műanyagok és kilométeres masnik közé rejtik; a lapka sajt minden egyes szeletét műanyag fólia borítja; a gyümölcsöt pedig vehetjük műanyag fóliával betekert, habosított tálcán vagy esetleg öntapadós árcédulával ellátott zacskóban. Ez a túlzásba vitt csomagolás segíti eladhatóvá tenni az árut. Minél színesebbnek, ígéretesebbnek tűnik külseje alapján a termék, annál kívánatosabb a fogyasztó számára, aki a mai árukavalkádban már többnyire nem a tartalom, hanem a küllem és a márkanév alapján választ. Szépnek tehát szép (külsőre), de gyakran teljesen felesleges ez a sok csomagolás. A termék eladását megkönnyíti, de sok nyersanyagot és energiát pocsékolunk el gyártásuk során, végül hulladékhegyeinket szaporítják. A Föld erőforrásai végesek, s egyre inkább csak az elkerülhetetlenül szükséges dolgokra kellene fordítanunk őket. Hiába találunk ki energiahatékonyabb vagy anyagtakarékosabb megoldásokat, ha közben fogyasztásunk ennél jobban nő, akkor összességében nem csökken az energia- és anyagfelhasználás. Mindeközben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy fogyasztóként tulajdonképpen kétszer fizetünk a csomagolóanyagért: először a boltban, amikor a termékkel együtt ezért is fizetünk, majd pedig szemétdíj formájában, hogy a kukásautó eltüntesse utunkból.
• Keressük a környezetbarát termékeket és csomagolásokat, de legyünk ezekkel is óvatosak, hiszen az "öko", "bio", "környezetbarát" jelzőket ma már úton-útfélen használják. Mindig gondolkodjunk el azon (a józan paraszti ész sokszor elegendő), hogy vajon ezek a jelzők az adott termék, csomagolás esetében mit is jelentenek. (ld. a Környezeti jelzések című fejezetet.)
• A világkereskedelem korában a boltokban elérhető termékek a világ minden tájáról érkeznek hozzánk, vagy kész formában, vagy alapanyagként illetve félkész állapotban. Az ezzel járó - elsősorban közúti és légi szállítás környezetszennyező hatásait nem kell bemutatni. A freiburgi Ökoinstitut tanulmánya szerint egy Németországban kapható gyümölcsjoghurt átlagosan 3800 km-t utazik mire az alapanyagok a feldolgozóüzembe, illetve onnan tovább, a fogyasztóhoz eljutnak. (ld. M IV/1) Ezért is fontos elv a helyi, hazai termékek előnyben részesítése, nemcsak a hazai ipar támogatása, hanem a szállítási távolságok (és az ebből fakadó szennyezés) csökkentése miatt is.
• Az etikus fogyasztás a környezettudatos vásárlásnál szélesebb érvényű megközelítés. Célja, hogy a fogyasztói döntések révén megváltoztassa a vállalatok társadalmi, ember- vagy állatjogi ill. környezeti szempontból etikátlan politikáját és tevékenységeit. (ld. M IV/2)

A fentiek alapján néhány gyakorlati tanács:

• Csak azt vegyük meg, amire tényleg szükségünk van!
• Ne dőljünk be minden akciónak!
• Mindig érdemes mérlegelni és összehasonlítani az árufajtákat egymással: ne a csicsás csomagolóanyag és/vagy a reklám alapján döntsünk!
• Figyeljünk oda a termék/csomagolás arányra egy-egy árucikk kiválasztásánál! A csomagolóanyag olykor legalább annyiba (ha nem többe! – ld. például az alumínium italos dobozokat) kerül, mint maga a termék.
• Bevezethetjük a "A felesleges csomagolóanyagot hagyd a boltban!" mozgalmat is. A kereskedelem által ránk sózott hulladék ne a mi szemétdíjunkban tükröződjön! (Azt azonban tudnunk kell, hogy elvileg csak a többes- és gyűjtőcsomagolásokat (pl. hűtőszekrény dobozát vagy a több termék csomagolására használt kartondobozokat) hagyhatjuk a boltban büntetlenül.
• A pénztárnál felajánlott műanyag szatyor (még ha ingyen is adják) nagyszerűen helyettesíthető az otthonról hozott kosárral vagy vászontáskával.
• Válasszunk! A felkínált márkák közül általában akad olyan, aminek környezetvédelmi szempontból jobb a csomagolása: adagolóflakonos/papírcsomagolású szappan, műanyagflakonos/üveges méz, műanyagzacskós/papírtasakos kristálycukor, tejszínhab spary/zacskós tejszín, stb.
• Kerüljük a több különböző anyagból előállított – kombinált – csomagolásokat (pl. műanyag – alumíniumfólia - karton összeállítású ivóeves, tejes dobozok), mivel ezek gyártása igen szennyező, és újrahasznosítása sem megoldott.
• Ne vásároljunk alumínium italos dobozban sört, üdítőt, ásványvizet! 1 db italos doboz energiaigénye = egy naponta villanyborotvával borotválkozó férfi 1 évi energiaigénye. Kerüljük az egyéb fémcsomagolásokat (konzervek, tubusok) is!
• Jó megoldás, ha a termékeket visszaváltható vagy újrahasználható csomagolásban vesszük.
• Lehetőség szerint vásároljunk újrahasznosítható ill. újrahasznosított anyagú csomagolásokban! (Ez utóbbit általában feltüntetik a csomagoláson, de vigyázzunk: a három egymásba forduló nyíl használatát senki nem szabályozza/ellenőrzi, éppúgy jelölhet újrahasznosított, mint újrahasznosítható anyagot Az újrahasznosíthatóság jelzése azonban egyáltalán nem garantálja, hogy az adott csomagolást tényleg újra is hasznosítják majd.)
• Válasszuk az utántöltős kiszereléseket, hajtógázas palackok helyett a pumpásakat, golyósakat!
• Sok csomagolási hulladék megspórolható, ha piacon, esetleg közvetlenül a termelőtől vásárolunk, ahol az árun se papír, se zacskó (ha esetleg adnának, udvariasan vissza lehet utasítani).
• Piacon a savanyúságot, cukrászdában az aprósüteményt saját - magunkkal vitt - műanyag dobozba lehet kérni.
• Igyekezzünk konzerv, fagyasztott vagy más módon tartósított ételek helyett frisset vásárolni!
• Ha választásainkkal a tartós, javítható dolgokat részesítjük előnyben, ritkábban kell azokat lecserélni, kidobni.
• Léteznek olyan áruk is, amelyeknek van egyszer illetve többször használatos változatuk (például eldobható illetve tartós borotva), ezeknél jobb az utóbbit választani. Az eldobható termékek végtelenül praktikusnak tűnhetnek, ám valójában hatalmas nyersanyagpazarlást és hulladéktöbbletet jelentenek.
• Ne dőljünk be a nyereményjátékoknak!
• Válasszuk a helyi, hazai termékeket! Szállításuk kisebb környezetszennyezést jelent.
• Keressük a biotermékeket! Ne mérgezzük magunkat és környezetünket feleslegesen!
• Ne vásároljunk génmanipulált (génpiszkált) termékeket! ?
• Kerüljük az állatokon tesztelt termékek vásárlását!
• Ne vásároljunk olyan cégtől, amelyről tudjuk, hogy éhbérért, rossz körülmények között dolgoztatja alkalmazottait!

Az egyéni cselekvés fontossága

Sokszor halljuk azt az érvet, hogy mit ér mindez, mit számít az én választásom, hiszen a gyártók/kereskedők úgysem változtatnak kínálatukon. Erre azt válaszolhatjuk, hogy mindenkinek a maga feladata, a saját felelőssége, hogy mit választ. Ha számít neki a környezet védelme, ha tenni akar érte valami, akkor tegye meg azt, amit meg tud tenni akkor is, ha ez "csak" ennyi, és akkor is, ha pillanatnyilag még nem látja cselekedeteinek hatásait. Csak akkor történik változás, ha elég sokan szavazunk cselekedeteinkkel is a környezet megóvása mellett. Ez a sok ember pedig csak úgy jön össze, ha mindenki egyénileg igent mond.

Gondoljunk azokra a bojkottokra, amelyek valóban tömegessé, s épp ezért sikeressé váltak:

• A Danone cég 2001-ben be akarta záratni győri üzemét (Győri Keksz- és Ostyagyár). Mivel az a gyár az ott lakók jelentős részének adott munkát, széleskörű tiltakozás bontakozott ki a gyár bezárása ellen. Nagyon sokan - és nem csak Győrben - egyszerűen nem vásároltak Danone terméket. E bojkott hatására a cég forgalma 10%-kal csökkent.
• A Nestlé vállalat a 80-as években került támadások kereszttüzébe a csecsemőtápszerek felelőtlen reklámozása miatt. Különösen a fejlődő országban folytattak agresszív kampányokat (beleértve ingyenes minták osztogatását, kórházak szülészeti osztályának meglátogatását és támogatását), azt a látszatot keltve, hogy a tápszer jobb az anyatejes táplálásnál. Ez különösen az alacsonyan iskolázott szegények körében, olyan területeken, ahol nincs elegendő tiszta ivóvíz, nagyon veszélyes. A többéves bojkott hatására Az Egészségügyi Világszervezet etikai kódexet hozott létre az anyatejpótló tápszerek forgalmazására és reklámozására vonatkozóan. (Igaz, némileg rontja az összképet, hogy a Nestlé néhány évi "jó magaviselet" után a mai napig a kódexet megszegő módon jár el.)
• A Shell Oil vállalat az elmúlt évtizedekben több bojkott-hadjárat célpontja volt: a dél-afrikai apartheid rendszer támogatása, illetve a dél-nigériai olajkitermelés környezetkárosítása, valamint a katonai rezsimmel való együttműködés miatt (ilyen módon közrejátszott a környezetszennyezés ellen harcoló Ken Saro-Wiwa író és társainak kivégzésében is). A közelmúltban nagy nyilvánosságot kapott egy kiöregedett tengeri olajfúrótorony elsüllyesztése, amelynek hírére egész Európa megmozdult – végül a Shell elállt a tervtől, és a költségesebb szárazföldi szétszerelés mellett döntött.

Helyi közösségi rendszerek

Manapság a termelő és a fogyasztó között több "áruközvetítő" is áll (pl. feldolgozó, nagykereskedő, kiskereskedő), ami kapcsolatukat személytelenné teszi. A környezettudatos fogyasztás fontos alapelve ezért az is, hogy olyan törekvéseket támogasson, amelyek e lánc lerövidítésére törekszenek.

Ilyenek pl. a világ több pontján sikerrel alkalmazott ún. "doboz-rendszerek". Ennek lényege, hogy a vásárlók közössége "szerződést" köt egy mezőgazdasági termelővel (többnyire organikus gazdasággal), amely megállapított rendszerességgel (hetente, kéthetente) meghatározott mennyiségű (doboznyi) idényzöldséget szállít le a közösség elosztást felvállaló tagjának, vagy tagjainak, és a többiek innen vihetik haza saját dobozukat. Cserébe a közösség tagjai meglátogathatják a gazdaságot, sőt idénymunkákat is vállalnak ott. A rendszer így kölcsönös előnyöket biztosít: a vásárló általa ismert forrásból (megbízhatóság!), előre megállapított áron rendszeresen áruhoz jut, a termelő pedig bizonyos lehet abban, hogy termését kedvezően értékesíteni tudja, sőt kiegészítő munkaerőhöz is jutnak. (Magyarországon a Galgafarm ill. a gödöllői Nyitott Kert Alapítvány hasonló kezdeményezéséről tudunk.)

Hasonló kezdeményezés a nálunk kaláka-kör néven ismertté vált helyi cserekereskedelmi rendszer, amelynek tagjai a pénz kiküszöbölésével adnak-vesznek egymás között termékeket és szolgáltatásokat. Ez egyben a piacon rosszul értékesíthető képességek elismeréséhez is hozzájárul, közösségteremtő erejéről nem is beszélve. E módszerek fontos mellékhatása a szállítási távolságok lerövidülése. (A kaláka-körökről a következő honlapon lehet bővebben olvasni: www.etk.hu/talentum)