"A nyúlprémtől selymes kissüni

A magyarországi szőrmekikészítő ipar évente sok százezer állatot dolgoz fel. Kedvelt alapanyag a róka, a nyúl, a csincsilla, de a boltokban akár kutyaprémből készített kabát vagy dísztárgy is vásárolható. Importból származó termékek készülhetnek még fókából, farkasból, vidrából, nutriából, mókusból vagy akár leopárdból is.

Ha állatbarát szemmel végignézünk egykori saját vagy gyermekünk játékos polcain, akkor a műszálas plüssmacik közül eredetien kellemes tapintású szőrmókok is kitűnhetnek. Nem ritka, hogy állati életek árán készít a szűcsipar a kabátok mellett apró ajándéktárgyakat vagy játékfigurákat is.

Magyarországon az állatok prémcélú felhasználása nem tiltott, így bárki készíthet apró szőrmókokból bundakabátot vagy játékfigurákat is. A prémcélú állatok tartásáról az 1998. évi XXVIII. Állatvédelmi Törvény rendelkezik. Az állatvédelmi passzus az állatok prémcélú felhasználását „elfogadható ok”-nak tekinti.

A prémcélra nevelt állatok feldolgozásuk közben sokszor gyötrelmes haláltusát vívnak (pl. elgázosítás révén), az ölési mód célja leginkább a prémek jó állapotú kinyerése, ami nem összeegyeztethető a gyors és kíméletes halállal.

Saját állatbarát világnézetünk csak, ami korlátot szabhat a kegyetlenkedéseknek, hiszen az állatokat felhasználni olyan jelentéktelen célokra, mint szőrmeajándék készítés, nem az emberi jólétet szolgálja, hanem az emberi hiúságot és az anyagi hasznot segíti elő. Ha nem vásárolunk prémből készített kabátot, prémgallért vagy játékot, akkor csökken a piac, és idővel csökkenhet az állati életek ezreit felemésztő gyártási mennyiség is. "

Seres Zoltán
Orpheus Állatvédő Egyesület

Ez is egy vélemény!

Amit még magánvéleményként szeretnék hozzátenni!
Eme fenti írás nagyon szép, ám azt gondolom, az embernek azt kellene elsősorban megtanulnia, hogy a pazarlásról mondjon le elsőként! Talán így lennénk leginkább állat- és környetzetvédők!

Nem értek egyet azon véleménnyel, hogy a szűcsipar micsoda károkat okoz, és ezt talán épp azon tény igazolhatja részben, hogy az egyébként hulladék szőrmeanyagot nem eldobják, hanem hasznosítják! Mit ad isten az sem feltétlenül káros, ha egy gyermek megtudja milyen az igazi szőr, és nem egy műanyag valamit kell fogdosnia, ami ki tudja mennyire káros! Hiszen nem épp arra kéne törekednünk, hogy vissza a természethez és a természetes anyagokhoz?

Abban igazat adok minden szőrmeellenesenek, hogy az erre a célra tenyésztett állatok életminősége és majdani halála legyen a lehető legoptimálisabban előkészítve és kivitelezve, az állat szemszögéből természetesen és nem a felhasználóéból. Nem a szőrmeipar által tenyésztett állatok járnak legrosszabbul, hiszen őket a jó szőrmeminőség miatt jól kell tartani, hiszen a vállalkozásnak magának is ez az érdeke. Mindenki aki állatot tart talákozott azzal a problémával, hogy kedvencének nem csak a kedve, de a bundája is rögtön jelzi, ha valami baj van, így ezzel a fenti állítást talán alátámasztottam.

De lássuk akkor mi van azokkal a jószágfélékkel akiket táplálkozási célra tartanak! Ott nem számít semmi csak és kizárólag a mennyiség, mivel a végtermék, ami hozzánk felhasználókhoz kerül csak egy darab hús, aminek sem a korát, sem elmúlt életének körülményeit nem érzékelteti. Ki tudja hogyan bántak vele életében és halálában? Vajon megtisztelték azzal a jószágot, hogy minden részét felhasználták? És mi fogyasztók? Mennyi kerül a fazékból a szemétbe?

Tiszteljük meg az élőlényeket, bár inkább az egész Földet azzal, hogy nem pazarlunk el semmit abból, amit kapunk tőle! Nem könnyű, és nem is lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni az emberek szokásait, de kötelességünk törekedni a változásra! Elsősorban magunkért és gyermekeinkért!

Nem egy, a termelőtől a felhasználóig tiszteletben és becsben tartott bunda miatt fog összedőlni a világ! Az orvvadászok piacát szüntessük meg, akik olyan állatokat lövöldöznek ki, amelyek arra születtek, hogy szabadon éljenek!

Tegyünk különbséget a maradék természetes környezetben élő és mesterséges körülmények között tartott jószágok között!

Amivel még nem értek egyet!
A kutyaszőr mint olyan normál körülmények között olyan országokból kerül a szűcsökhöz, ahol táplálék a kutyahús, így ezen állatok bundáját dolgozza fel a szűcsipar. NEM hazai kedvencek pusztulnak azért, hogy csak a bundájukat lenyúzzák! Természetesen ezen a területen is mindig vannak negatív kivételek, de erre nem térnék ki.) Így visszatértünk a pazarláshoz, és egyuttal felmerült egy újabb téma.  A helyi ételek alapanyagának kérdése. Nem megkritizálni és lebeszélni kell másokat arról amit esznek, hanem elfogadni! Azért mert mi nem eszünk kutyahúst ne beszéljünk le másokat, ahol igen hosszú ideje eledel! Hiszen minket le akarnak beszélni a marháról, akár azzal, hogy együnk helyette pondrót mert az nem olyan aranyos, vagy mert nem szent állat? Hiszen Dél-Amerikában a tengerimalac ugyanolyan fogás, mint nálunk a csirkecomb!

Szép dolog a globalizáció, de legalább a szokások egy részét had tartsa meg mindenki olyannak, amilyennek sok.sok éve kialakultak! Ne legyünk egységes arctalan tömeg!

Ironram